Hosszú és vékony munkadarabok a forgácsoló erő hatására kihajolhatnak. Ez a kihajlás az ún. bábokkal megakadályozható (1.41. ábra). A gépágy nyeregvezetékén rögzíthető bábot állóbábnak, az alapszánra felszerelhetőt mozgóbábnak nevezzük. A támasztócsapok vége általában bronzból van, vagy csapágy szerelhető rájuk, hogy ne sértsék meg a már megmunkált felületet.
 


                                            1.41. ábra

 
Különleges esztergagépek

A síkesztergák nagy átmérőjű, tárcsaszerű alkatrészek megmunkálására alkalmasak, rajtuk a munkadarab csak síktárcsába fogható fel. A vízszintes főorsójú síkesztergát fejesztergának (1.42. ábra), a függőleges főorsójút pedig karusszel esztergának nevezzük (1.43. ábra).

 

                                         1.42. ábra

 

                                        1.43. ábra

A revolveresztergák különleges szerszámbefogóval és ütközőrendszerrel felszerelt esztergagépek. A főorsóra merőleges forgástengelyű szerszámbefogóval kialakított revolvereszterga a torony-revolvereszterga, a párhuzamos forgástengelyű szerszámbefogóval ellátott revolvereszterga a dob-revolvereszterga (1.44. ábra).

 

                                           1.44. ábra

Az automata esztergák a forgácsleválasztáshoz szükséges összes mozgást önműködően végzik, az egyes munkaciklusok megismétlését a vezérlőmű biztosítja. Az automata esztergák lehetnek mechanikus vagy számjegyvezérlésűek.

A másolóeszterga sablon segítségével bonyolult keresztmetszetek kialakítására alkalmas.

A hátra eszterga elsősorban marószerszámok hátfelületének a megmunkálására alkalmas (1.45. ábra). A szerszám radiális elmozdulását vezértárcsa biztosítja. A megmunkált felület archimédeszi spirális. Mivel ezek a görbék a marószerszám minden fogán megismétlődnek, egy-egy fog megmunkálása után az esztergakést gyorsan vissza kell vinni kiinduló helyzetébe. Ezt a mozgást rugó biztosítja.
 


                                             1.45. ábra

A sokszögeszterga az ék-, retesz- és bordakötéseknél korszerűbb, ún. sokszögprofilú felületrendszerek előállítására alkalmas. A sokszögesztergán egy speciális főorsó csapágyazás segítségével a munkadarab bolygómozgásával alakítható ki a kívánt profil.


 
 Az esztergálás szerszámai

Az esztergálás jellegzetes szerszáma az esztergakés. A szabvány az esztergakéseket az egyélű gépi fémforgácsoló szerszámok csoportjába sorolja (ebbe a csoportba tartoznak még a gyalukések és a vésőkések is).

Az esztergakések anyaga lehet: szerszámacél (v = 6-10 m/min), gyorsacél (v = 20-40 m/min), keményfém (v = 100-300 m/min), kerámia (v = 100-3000 m/min), elbor-R, kompozit, gyémánt. A gyakorlatban a szerszámacélból készült esztergakéseket nagyon ritkán alkalmazzák.

Az esztergakés szerkezete lehet tömör, tompán hegesztett, forrasztott lapkás és váltólapkás. A leggyakoribb típus a forrasztott lapkás, amelynek különböző változatait szemlélteti a 1.46. ábra:

            


1.46. ábra1 egyenes esztergakés, 2 hajlított, 3 homlok élű, 4 oldalélű, 5 sarok, 6 széles, 7 beszúró, 8 furatkés átmenő furathoz, 9 furatkés zsákfurathoz, 10 hegyes esztergakés


A gyorsacél szerszámok alakja hasonló, de nincs sarokkés és széles kés, van viszont hajlított sugaras- és beszúró furatkés.

A váltólapkás szerszámok főbb típusait az 1.47. ábrán mutatjuk be. A váltólapkák él geometriáját a lapkafészekkel valósítják meg. Valamennyi él elhasználása után a lapkákat el kell dobni. Néhány furatos és furat nélküli váltólapkát mutat be az 1.48. ábra. A váltólapkák rögzítési módját szemlélteti az 1.49. ábra.

          1.47. ábra
                                                                      
                                                                       1.48. ábra


                                                                         
                                                     1.49. ábra
                                                           
Az egyélű esztergakések nagy része az 1.46. ábrán bemutatott jobbos kivitel mellett balos kivitelben is készül. Annak eldöntése, hogy egy kés jobb vagy baloldalas, a következő: a forgácsoló helyzetben lévő késre úgy nézünk rá, hogy a kés csúcsa szemben legyen velünk. Ha a kés főéle jobb kéz felé esik, akkor jobboldalas, ha balkéz felé esik, akkor baloldalas a kés. A kések lehetnek hajlítottak, vékonyítottak és könyökös kivitelűek (1.50. ábra).
 


                                           1.50. ábra

Az esztergakések dolgozó részének a kialakítására (pl. homlokszög, hátszög, terelőszög, csúcssugár) a szabványok tartalmaznak irányértékeket. Ezeken kívül természetesen meg kell határozni a dolgozó részt határoló lapok alakját is. Az esztergakések hátlapját egy, két vagy három síkkal (hátszöggel) szokták kiképezni. Gyorsacélból készült késeken egy hátszöget alakítanak ki (1.51/a ábra). A gyorsacélt ugyanis ugyanolyan köszörűanyaggal (alumíniumoxiddal) lehet köszörülni, mint a szerszámtest anyagát (szerkezeti acél). A gyorsacél lapka és a szerszámtest hátszögét egyidejűleg köszörülik. Keményfém lapkás kések esetén a lapkát szilíciumkarbid köszörűszemcsékkel, a szerszámtestet alumíniumoxid szemcséjű koronggal kell köszörülni. Ezért először a kés szárát köszörülik a1 hátszöggel, majd ezt követően köszörülik a lapkát a hátszöggel (1.51/b ábra). Vannak olyan szerszámok, amelyeken a lapka fő éle mentén a hát- és a homloklapot tűkrösítéssel vagy gyémántszemcsés köszörüléssel munkálják meg. Ez a megmunkálás csak egy keskeny sávra terjed ki. A lapka többi részét továbbra is szilíciumkarbiddal kell köszörülni. Az így élezett késen tehát három hátszög található (1.51/c ábra).

 


                                               1.51. ábra

Az esztergakések homloklapjának a kialakításakor mindig gondolni kell arra, hogy a forgács tört forgács legyen. Rideg anyagok forgácsolásakor - általában - minden külső beavatkozás nélkül is ilyen forgács keletkezik. Szívós anyagok forgácsolásakor a hosszú szalagforgácsot spirálszerűen meg kell csavarni, és olyan irányba kell terelni, ahol sem a dolgozó testi épségét, sem a gép működését, sem a már megmunkált felületet nem veszélyezteti. A folyó forgács csavarását és törését legrégebben az ún. íves forgácstörővel kialakított homloklappal végzik (1.52/b. ábra). A keményfém lapkás szerszámokon forgácstörő hornyokat képeznek ki. Mindkét módszer hátránya, hogy gyengíti a szerszámot. Ezt a hátrányt küszöbölik ki a mechanikus forgácstörőkkel felszerelt esztergakések, amelyeken a forgács törését 
állítható lap végzi.

 

                                                 1.52. ábra

Az esztergakések csatlakozó része a késszár, amelynek alakját és méreteit szabvány írja elő. Az esztergakéseket szilárdságra méretezik, és merevségre ellenőrzik. Méretezéskor a szerszám szárának a keresztmetszetét szokás meghatározni. A szerszám szárát fél oldalon befogott tartónak tekintik, amelynek a végén hat a forgácsoló erő. A forgácsoló erő három komponense az esztergakést hajlításra, csavarásra és nyomásra veszi igénybe, tehát összetett igénybevételre kellene azt méretezni. Ez a méretezés a gyakorlat számára bonyolult, ezért az esztergakéseket a főforgácsoló erő alapján csak hajlításra méretezik.

Gyalulás, vésés
A gyalulás és vésés egyélű szerszámmal, egyenes vonalú, váltakozó irányú főmozgással és szakaszos mellékmozgással (előtolással) végzett forgácsolás. A gyalulás és a vésés közös jellemzője, hogy állandó keresztmetszetű forgács leválasztásával történik.

Gyaluláskor a forgácsoló mozgást vagy a munkadarab (hosszgyalulás), vagy a szerszám (harántgyalulás) végzi. Az előtoló mozgást szintén végezheti a munkadarab is (harántgyalulás) és a szerszám is (hosszgyalulás). A szerszám csak a munkalöket alatt forgácsol. Visszafutás után, a munkalöket előtt a munkadarab vagy a szerszám a beállított előtolással elmozdul.

A gyalulás forgácsolási viszonyait az 1.53. ábra szemlélteti.
                          


                                    1.53. ábra

A gyalulás síkfelületek megmunkálására való. Termelékenysége kicsi, a szerszám viszont olcsó, a gyalugép pedig egyszerű. A gyalugépek az egyedi gyártásban nélkülözhetetlenek. A gyalulás pontossága nagyoláskor IT12, simításkor IT9-10, az érdesség nagyoláskor Ra = 12,5-100 mm, simításkor: Ra = 3,2-12,5 mm.

A vésés a munkadarab belső üregeiben levő hornyok és egyéb alakzatok megmunkálására. való. Sok tekintetben a gyaluláshoz hasonló. Kis termelékenységű, kevésbé pontos forgácsolási módszer. A vésés jellegzetessége, hogy a forgácsoló főmozgás párhuzamos a szerszám szárával. A főmozgást a szerszám, az előtolást a gép asztalára fogott munkadarab végzi. A vésőkéseken a kés él szögei a gyalukés él szögeihez viszonyítva szerepet cserélnek (1.54. ábra).

                   


                                           1.54. ábra


 
 Gyalugépek

A gyalugépeket főleg sík- vagy síkokból összetett felületek megmunkálására használják. A gyaluláshoz választott gép típusa döntően a munkadarab nagyságától függ. A kisebb munkadarabokat harántgyalugépeken, a nagyobbakat hosszgyalugépeken lehet megmunkálni. 

 
A harántgyalugép

A harántgyalugépek kis és közepes méretű (1000 mm-nél rövidebb) munkadarabok függőleges vagy ferde helyzetű, sík, lépcsős, esetleg alakos felületeinek megmunkálására alkalmasak, egyedi vagy kissorozatgyártásban.
Jellemzőjük, hogy az egyenes vonalú, váltakozó irányú vízszintes forgácsoló mozgást (főmozgást) a szerszám végzi. A főmozgásra merőleges, kettőslöketenkénti előtoló 
mozgást (mellékmozgást) vízszintes síkfelületek gyalulásakor a munkadarab, függőleges vagy ferde helyzetű síkfelületek megmunkálásakor a szerszám végzi. A fogást is a szerszámmal lehet venni.

       

                                              1.55. ábra

A harántgyalugép elrendezési és kinematikai vázlatát az 1.55. ábra szemlélteti. A géptest (üreges öntvény) felső, vízszintes vezetékén mozog jobbra-balra a kos a ráerősített kos fejjel, oldalsó függőleges vezetékén pedig fel-le a szán (keresztszán). A keresztszán magassági irányban csavarorsó és anya segítségével kézzel állítható, és tetszés szerinti helyzetben rögzíthető. A keresztszán homloklapján kialakított vezetéken csúszik az asztal, amelyet a mellékhajtómű szakaszosan mozgat (előtoló mozgás) a holtlöket alatt. Az asztal üreges öntvény, felső részén és oldallapjain T-hornyok vannak a munkadarab, illetve a készülék felfogására. Az asztal forgácsolás közbeni lehajlása támasszal akadályozható meg, amely magassági irányban állítható és rögzíthető.

A főhajtás a motorról szíjhajtáson és tengelykapcsolón keresztül jut el az 1 tengelyre. A 2 tengelyen át a 3 tengelyre négyféle áttétel kapcsolható. A 3 tengelyre ékelt kis fogaskerék hajtja a forgattyútárcsa fogas koszorúját. A forgattyútárcsa homloklapján kialakított vezetékben csúszik a sugárirányban állítható forgattyúcsap szán a rajta lévő forgattyúcsappal (1.56. ábra). Az állítás kívülről történik kúpkerékpár és csavarorsó segítségével. Ezzel lehet beállítani a lökethosszat. A forgattyúcsapon levő csúszka (kulissza) forgás közben a himba vezetékében csúszik, miközben lengőmozgást végez a géptestben rögzített csap körül, és előre-hátra mozgatja a kost a csatlakozó rúdon keresztül. A lengőhimbás hajtómű előnye az egyszerű szerkezeti felépítés, nem kell hozzá külön irányváltó szerkezet.
                
 

                                              1.56. ábra

A lengőhimbás hajtóműben a forgattyútárcsa egyenletes forgómozgást végez, ezért a kos mozgásának sebességét a forgattyútárcsa elfordulására vonatkoztatva kell vizsgálni (1.57. ábra). A munkalöket alatt a forgattyúcsap a kulisszakővel együtt távolabb van a himbakar csuklópontjától, mint a holt löketben (a < b), ezért a holtlöket sebessége nagyobb, mint a munkalöket sebessége. Ez a szerkezet lényege. Mind a munkalöket, mind a holt löket sebessége a löketen belül változó (1.58. ábra). A kos hátsó holtpontjában a munkalöket kezdetén a sebesség nulla. Innen indulva (A) a kos kezdetben gyorsul, elér egy maximumot (vm,max) majd lassulva a löket végén megáll. Ezután gyorsulva megindul visszafelé (holtlöket), eléri a maximumot (vh,max), majd lassulva megáll. A forgácsolási sebességet a közepes sebesség (vköz) alapján számítjuk.
                         1.57. ábra                                                1.58. ábra

  
A löket helyzetét úgy változtathatjuk (l. 1.55. ábra), hogy a kos és a himba csatlakozási pontját a 4 csavarorsóval a kívánt helyre állítjuk és ott az 5 csavarral rögzítjük.
               

                                               1.59. ábra

A mellékhajtómű kilincsműves megoldású, amely a lengőhimbás hajtóműről levezetett forgómozgást az asztal szakaszos mellékmozgásává alakítja át (1.59. ábra). A forgattyútárcsa csőtengelyére ékelt fogaskerék az elfordítható házban csapágyazott másik fogaskereket forgatja. Ennek homloklapján levő vezetékkel a forgattyúcsap sugárirányban állítható. Ezt a tolórúd köti össze az asztalmozgató orsó végén csapágyazott kilincsmű ház alsó részével, amely lengőmozgást végez. Az összekötőrúd a fogaskerékház elfordítását biztosítja az asztal magassági irányú állításakor. A kilincsmű ház felső részében van a kilincs, amelyet rugó nyom az asztalmozgató orsó végére ékelt kilincskerék fogárkába, és a lengőmozgás közben egy bizonyos szöggel elfordítja azt. Ennek nagyságától függ az előtolás mértéke, amit a forgattyúcsap sugárirányú állításával lehet szabályozni. A kilincs vége fűrészfog alakú és csak egyik irányban forgatja a kilincskereket, illetve az orsót, a másik irányban átugrik a fogakon. Az asztal ellenkező irányú mozgatásához a kilincset ki kell emelni és 180°-kal el kell fordítani. A 90°-os elfordítás semleges helyzetet jelent, ilyenkor az asztalmozgató orsó kézzel forgatható. A keresztszánban csapágyazott orsó az asztalban rögzített anyával kapcsolódik, és elforduláskor a beállított előtolásnak megfelelően elmozdítja az anyát, és vele együtt az asztalt is a ráerősített munkadarabbal.

A kisméretű munkadarabokat a gép asztalára erősített gépsatuba, edzett pofák közé fogják. A még nyers, durva felületű darabokhoz recézett, a már megmunkált felületekhez sima betétpofákat kell használni, de szükség szerint lágy pofákat is lehet alkalmazni, vagy kis keménységű (alumínium, vörösréz) lemezalátéteket kell az edzett szorítópofák és a munkadarab közé helyezni. Hengeres munkadarabokat vízszintes- vagy függőleges prizmájú pofák közé célszerű befogni.

A gépsatuba már nem fogható nagyobb méretű darabokat közvetlenül a gép asztalára lehet felfogni. Ilyenkor a munkadarabot szorítóvasakkal, támasztó és szorítótuskókkal vagy szorítóékekkel lehet rögzíteni az asztal T-hornyaihoz.
 
A hosszgyalugép
A hosszgyalugépek közepes hosszúságú és hosszú (1000-2000 mm) munkadarabokon vízszintes-, függőleges- és ferde helyzetű sík-, lépcsős-, esetleg alakos felületek megmunkálására alkalmasak. Jellemzőjük, hogy az egyenes vonalú, váltakozó irányú, vízszintes forgácsoló főmozgást a gépasztalra fogott munkadarab, a vízszintes-, függőleges- vagy ferde irányú szakaszos előtoló mozgást a szerszám végzi. A fogást is a szerszámmal kell venni. A termelékenység növelésére több, 2-4 késszánjuk van, így egyidejűleg több szerszám is forgácsolhat. Vannak olyan hosszgyaluk is, amelyekkel előre- és hátramenetben egyaránt lehet forgácsot leválasztani.

A hosszgyaluk lehetnek: két- és egyállványos, mozgóállványos kivitelűek és veremgyaluk. Mi csak a kétállványos hosszgyalugép vázlatos szerkezeti felépítését ismertetjük (1.60. ábra).

 

                                              1.60. ábra

Az ágy szekrényes kivitelű üreges öntvény, benne helyezkedik el az asztalmozgató szerkezet. Az ágy két oldalán egy-egy állvány van, amelyeket felül összekötő tartó, (merevítő híd) fog össze. Az állványok mellső részén függőleges vezetékrendszer van, ezen csúszik a felső szánokat hordozó gerenda és az oldalsó szán.

A főhajtás az M motorról ékszíjon átjut a hajtómű 1 tengelyére. A tengelyen lévő tengelykapcsoló jobb oldali állásban a lassú munkamenetet, bal oldali állásban a gyors hátrafutást kapcsolja a 3 tengelyre.
 Az ábrán jelzett kúpos tengelykapcsoló a valóságban elektromágneses lamellás tengelykapcsoló, amelyet az asztal oldalán levő állítható helyzetű ütközőkkel működtetett villamos irányváltó átkapcsoló kapcsol. A 2 és 3 tengely között fogaskerekek segítségével 3-6 sebességfokozat állítható a munkalökethez. A hátrafutás mindig azonos, nagy sebességű. A 3 tengelyről kúp- és homlokfogaskerekek segítségével a 4, 5, 6, 7 tengelyen átjut tovább a hajtás a 7 tengely gördülőkerekére, amely az asztal aljára erősített fogaslécbe kapcsolódik, és ez által mozgatja az asztalt.

A mellékhajtómű szakaszos működésű kilincsmű. A 8 rúd és a 9 emelőkar közvetítésével függőlegesen mozgatja a 10 rudat. Ehhez a rúdhoz kapcsolódik a 12 kilincs. A 13 kilincskerékhez kapcsolhatjuk a 14 vagy 15 csavarorsót annak megfelelően, hogy melyik szánnal kívánjuk biztosítani az előtolást. Az összekötő tartóra szerelt villanymotor két kúpkerékpárral és két csavarorsóval mozgatja a gerendát.
A tárgyalt asztalmozgatási mechanizmus mellett egyéb meghajtási módok is léteznek (csiga-fogasléces, csavarorsó-csavaranyás, vagy hidraulikus asztalmozgatás).


 Vésőgépek

A vésőgép elvileg egy függőleges elrendezésű harántgyalugép. A váltakozó irányú függőleges forgácsoló mozgást (főmozgást) a szerszám, az erre merőleges, kettőslöketenkénti előtoló mozgást (mellékmozgást) a munkadarab végzi a vízszintes síkban. A mellékmozgás lehet: hossz- vagy keresztirányú, és körmozgás is. A vésőgép elvi elrendezési vázlatát szemlélteti az 1.61. ábra.
 


                                         1.61. ábra

A főhajtómű legtöbbször fogaskerekes fokozathajtómű, amely a motortól kapott forgómozgást lelassítja, megsokszorozza, és a kos mozgató mechanizmusnak továbbítja. A kos mozgatás lehet mechanikus (forgattyús, lengőhimbás, kulisszás stb.) vagy hidraulikus. A kisméretű vésőgépeken (maximális lökethossz 250 mm) forgattyús kos mozgatást alkalmaznak, a közepes nagyságú vésőgépek (maximális lökethossz 300...500 mm) kos mozgatását lengőhimbás szerkezettel biztosítják. A legnagyobb vésőgépek kos mozgatását hidraulikus szerkezettel végzik.
 
                                   

                                               1.62. ábra

A mellékhajtómű a kos mozgató mechanizmusról ágazik le. A mellékhajtómű működtetése rendszerint vezérlőtárcsával vagy vezérlődobbal történik (1.62. ábra). A forgattyútárcsa tengelyén van az 1 vezérlődob. Ennek önmagába visszatérő hornyába nyúló 2 görgős csap lengeti a forgattyút, amelynek lengőmozgása a 3 függőleges tengelyen és a 4 kúpkerékpáron jut el az 5 kilincsműhöz. A kilincsmű a lengőmozgást szakaszos mellékmozgássá alakítja át, amely a 6 előtéttengelyen keresztül fogaskerék áttételeken át jut el a szánokhoz. A szánok a gépi mozgatáson kívül kézzel is mozgathatók.
A vésőgépeken úgy kell befogni a munkadarabot, hogy a szerszámnak szabad kifutása legyen, ezért a munkadarabot alátétre helyezik, és ezután végzik el a leszorítást. A kör keresztmetszetű darabokat tokmányba fogva helyezik alátétre. Ha íves felületet, vagy több, egymáshoz képest adott szögben elhelyezkedő alakzatot (pl. hornyot) kell vésni, akkor körasztalra fogják fel a munkadarabot, így elvégezhető a pontos osztás.
 
A gyalulás és vésés szerszámai

A gyaluláshoz alkalmazott szerszámok szabályos él geometriájú, egyélű forgácsoló kések, legtöbbször gyorsacél, ritkábban keményfém lapkával. Gyaluláshoz általában az esztergakések is felhasználhatók. A speciálisan gyaluláshoz készített szerszámok főleg hosszúságukban térnek el az esztergakésektől. A jellegzetes gyalukéseket az 1.63. ábra foglalja össze.
          


                                           1.63. ábra

A gyalukések kétféle szárkialakítással készülnek: egyenes és könyökös kivitelben (1.64. ábra).
 
                 

                                                  1.64. ábra

A hosszan kinyúló gyalukés a forgácsoló erő hatására kisebb-nagyobb mértékben hátrahajlik. Egyenes szárú kés esetén a szerszámcsúcs előbbre áll, mint az A forgáspont, ezért a kés R sugarú elhajláskor a kör mentén belemetsz a már megmunkált felületbe. Ilyenkor a fogásmélység az eredetileg beállított értéknél nagyobb lesz, ez a kés nagyobb terhelését jelenti, ami tovább növeli a kés elhajlását. Ezt a nem kívánt jelenséget a könyökös szárú kés alkalmazásával elkerülhetjük. Az ilyen kések csúcsa pontosan az A támasztási pont alá esik, tehát hátrahajláskor az R körív mentén nem metsz bele a megmunkált felületbe, ezért csökken a késre ható erő. Nagyobb forgácsoló erő és egyenlőtlen anyagminőség esetén célszerű könyökös szerszámokat használni, annak ellenére, hogy az ilyen gyalukések drágábbak.
A gyalukések készülhetnek tömör gyorsacélból, tompán hegesztett gyorsacél fejjel, gyorsacél lapkás és keményfém lapkás kivitelben.
A vésőszerszámoknál a kés alsó felülete a homlokfelület, ezen mérhető a homlokszög (l. 1.54. ábra). A vésőkések méretezésekor figyelembe kell venni, hogy a főforgácsoló erő kihajlásra veszi igénybe a kés szárát. Hajlításra a mélyítő erővel kell méretezni a szerszámot. Korlátozó tényező, hogy a vésőkésnek forgácsolás közben el kell férnie a munkadarab furatában. A szerszámfej kialakítását általában a megmunkált felület alakja határozza meg. A késszár merevségének növeléséré készítenek betétkéses vésőket is. 


 
Fúrás, furatbővítés

A fúrás és furatbővítés olyan forgácsolási eljárás, amelyben a forgácsoló mozgást és az előtoló mozgást végezheti a munkadarab is és a szerszám is. A fúrást és furatbővítést többféle szerszámgépen lehet végezni (esztergagép, fúrógép, fúró-marómű stb.). Fúrógépeken a forgácsoló mozgást és az előtoló mozgást is a szerszám végzi.

A furatokat technológiai szempontból hosszúságuk (l) és átmérőjük (d) alapján rövid, normál, hosszú és mélyfuratoknak nevezik:
rövid furat, ha l /d <= 0,5 
normál furat, ha 0,5 < l /d <= 3 
hosszú furat, ha 3 < l /d <= 10 
mélyfurat, ha l /d >= 10 
A mélyfuratok megmunkálásához különleges szerszámok szükségesek, a többi furattípus legjellegzetesebb megmunkáló szerszáma a csigafúró és a lapos fúró.

A furatok megmunkálásának két jellegzetes lépése van: fúrás és furatbővítés. Fúrás az a munkafolyamat, amikor tömör anyagba készítünk furatot, furatbővítés pedig az, amikor a már meglévő furatot nagyobb átmérőjű furattá munkálják meg (1.65. ábra). 

              

                                               1.65. ábra


 
A fúrás szerszámai

A korszerű, merev felépítésű revolver- és NC-esztergák nagy teljesítményű fúrószerszáma a lapos fúró (1.66. ábra). A keményfémbetét-kések alakja egyszerű, könnyen cserélhető. A használatos átmérőtartomány: 25-128 mm. A szerszámszalag 0,1/50 arányban hátrafelé kúpos.
 
                                     

                                            1.66. ábra

A legfontosabb és legelterjedtebb szerszám azonban a csigafúró, amelynek elsődleges feladata a telibe fúrás, de alkalmazható furatbővítésre, felfúrásra is.


  Csigafúrók

A csigafúró általános felépítése a 1.67. ábrán látható.
               
 

                                               1.67. ábra

A felső ábra a hengeres szárú csigafúrót mutatja, amelyet tokmányba, vagy szorítóhüvelybe kell befogni. Menesztő lap nem minden hengeres szárú csigafúrón található. Hengeres szárral csak 30 mm-nél kisebb átmérőjű csigafúrók készülnek. A fúrótokmányban (1.68. ábra) a szerszámot három, ferde elhelyezésű, egymástól 120°-ra lévő pofa szorítja, amelyeket a szorítókulccsal forgatott és a recézett hüvelybe erősített kúpos menetű gyűrű mozgat lefelé (szorítás), vagy felfelé (lazítás).
                  
   
                                              1.68. ábra

                     
                                                1.69. ábra
A kúpos szárú csigafúrót a fúrógép Morse-kúpos furatába lehet befogni, szükség esetén csökkentő kúpos hüvely közbeiktatásával. A fúráshoz szükséges csavaró nyomatékot a kúp adja át a lap közreműködése nélkül. A szár végén levő lap feladata az, hogy megakadályozza a csigafúró esetleges elfordulását, és lehetővé teszi a fúrónak a hüvelyből való kiütését (1.69. ábra).
Ha egy furatot több szerszámmal munkálnak készre, a mellékidők (szerszámcserék) csökkentésére gyorsváltó fúrófejet alkalmaznak, amely az orsó leállítása nélküli gyors szerszámcserét tesz lehetővé.
Csigafúrókat 0,1-80 mm közötti átmérőhatárok között gyártanak. Külső átmérőjének illesztése: h8, ennek ellenére a csigafúró legjobb esetben is csak IT12 pontosságú furatokat fúr. Ha a fúrót perselyben vezetjük, IT10-11 pontosság biztosítható. Az átlagos érdesség Ra = 25-100 mm.
A csigafúró egy olyan hengeres testű, kétélű, szabályos él geometriájú szerszám, amelynek kúpos hegyén a két főélt úgy alakítják ki, hogy a fúró dolgozó részén két spirálisan végigfutó hornyot marnak ki. A dolgozó rész hosszát a kívánt furatmélység és az újraélezési tartalék figyelembevételével határozzák meg. A fúró hossza befolyásolja, a fúró merevségét, ezért nem szabad indokolatlanul hosszú fúrókat készíteni, illetve használni. A fúráskor keletkező súrlódás csökkentésére a csigafúró hengeres felületét úgy lemunkálják, hogy csak egy keskeny szalagot hagynak meg. Ez a szalag vezeti a fúrót a furatban, és ezen mérhető a csigafúró átmérője is. Annak érdekében, hogy fúráskor a dolgozó rész be ne szoruljon a furatba, kúposra kell készíteni. Legnagyobb az átmérő a szerszám forgácsoló részén, a szár felé fokozatosan csökken 1:1000 kúpossággal.
 
                     

                                               1.70. ábra

A csigafúró forgácsoló részének elemei és a szerszám él geometriája az 1.70. ábrán látható. A fúró két fő élét a kereszt él köti össze, amely nagyon kedvezőtlen forgácsolási viszonyok között dolgozik, mert kb. 60°-os negatív homlokszöggel forgácsol, mintegy kaparja az anyagot. Ezzel magyarázható, hogy csigafúróval végzett fúráskor az előtoló erő csaknem azonos nagyságú a főforgácsoló erővel.

A forgácsoló fő él a homlok- és hátfelület metszésvonala. A két fő él által bezárt szög a csúcsszög. Fúráskor a csúcsszög szerepe hasonló a k elhelyezési szög szerepéhez. Helyesen élezett fúrón k értéke a két élnél azonos, és a két fő él is egyenlő egymással. Ellenkező esetben csak az egyik él forgácsol, ezért gyorsan elkopik.

A csigafúrón kialakított hornyoknak az a feladata, hogy elvezesse a forgácsot a furatból. Ennek érdekében a horony csavarvonal-szerűen helyezkedik el a szerszámon. A csigafúró tengelye és a szalag él síkba terített vonala által bezárt szög a horonycsavarvonal hajlásszöge (w). Nagysága befolyásolja a forgácselvezetést, a szerszám szilárdságát és a homlokszöget. A csavarvonal hajlásszöge a
 


összefüggésből számítható, ahol h a horony emelkedése, azaz a menetemelkedés, D a fúró átmérője. Az összefüggésből leolvasható, hogy az átmérő csökkenésével az w szög is csökken. A csavarvonal hajlásszögét a szerszám kerületén adják meg.
A homlokszög csúcspontja a vágóél vizsgált pontja. Egyik szára a mérés síkjában a homlokfelület csúcsponton átmenő érintője, másik szára a szög csúcspontjából a mérés síkjának és a csigafúró tengelyének metszéspontjához húzott egyenes. A mérés síkja a vágóél vizsgált pontján átmenő és a vágó élre merőleges sík. A csigafúró homloklapja a horony felülete, ezért a homlokszög és a horonycsavarvonal hajlásszöge húzott szoros a kapcsolat. A homlokszög legnagyobb a fúró kerületén és az átmérő csökkenésével csökken. A homlokszöget az él egy tetszőleges pontjában a

 


összefüggéssel lehet meghatározni.

A hátszög a fúró kerületétől a középpontja felé haladva növekszik. Ezt azáltal érik el, hogy a fúró hátfelületét nem egyszerűen kúposra köszörülik, mert akkor az előtoló mozgás miatt súrlódna a munkadarabon, hanem hátraköszörülik. A hátraköszörülés azt jelenti, hogy a hátfelületet az élekből kiindulva a 2k által meghatározott kúpszögű kúpfelület alá köszörülik.

A lélek a fúró tengelyvonala körül elhelyezkedő, a hornyokat belülről érintő képzeletbeli henger. A lélek átmérője tehát azonos a kereszt éllel. A lélek átmérőjét szilárdsági okok miatt nem nagyon lehet csökkenteni, pedig a forgácsolási viszony ezt kívánná. Ezért átmeneti megoldásként a lélek átmérőjét a fúró hegyénél a lehető legkisebbre veszik, amely a szár felé folyamatosan növekszik. A fúró lelkét tehát kissé kúposra késztik, ezáltal a képzeletbeli hengerből képzeletbeli kúp lesz.


 
 Központfúrók

Ha a munkadarabot csúcsok közé kell befogni, akkor központfuratokra (csúcsfészkekre) van szükség (1.71. ábra). Ezeket a furatokat rendszerint szabványos központfúrókkal készítik. A központfúrók az 1.72. ábrán láthatóan két fő csoportba sorolhatók: központfúró védősüllyesztő nélkül (a) és központfúró védősüllyesztővel (b).


      
                                       1.71. ábra
 

 
                                             1.72. ábra

A védőkúpos központfúró szerszám a 60°-os kúpon kívül még egy rövidebb, 120°-os kúpot is készít. Ez a 120°-os védőkúp a 60°-os központosító kúp külső szélének elverődésétől, sérülésétől védi meg a furatot. A központfúró lényegében a fúró és a kúpsüllyesztő párosításából származó kombinált szerszám.

A központosító furatokat alakhűen és pontosan kell megmunkálni, mert ellenkező esetben a felületi nyomás vagy a kúpfelületen, vagy a csúcson nagyon megnő, ami berágódáshoz vezethet. Fontos a kitámasztó csúcs és a központosító furat kúpfelületének pontos illeszkedése, azonos kúpszöge és egytengelyűsége.


 A furatbővítés szerszámai

A furatbővítés szerszámai a süllyesztők, a fúró rudak és a dörzsárak. Ezek közül a dörzsárak kizárólag befejező megmunkáláshoz valók.
 
Süllyesztők

A süllyesztők főbb típusai a csigasüllyesztő, a kúpsüllyesztő és csapos süllyesztő.

A csigasüllyesztő a csigafúrónál merevebb három élű szerszám, amelynek nincs kereszt éle, ezért a furatbővítést nagyobb anyagleválasztási sebességgel végzi, mint a fúró (1.73. ábra). Kúpos szárú hengeres szerszám, tömör kivitelben 8-50 mm-ig, felfűzhető kivitelben, négy éllel 20-100 mm átmérővel gyártják (1.74. ábra).

       

                                      1.73. ábra


          

 

                                            1.74. ábra

Nagy furatok készítésekor minden esetben célszerű kis átmérőjű csigafúróval elvégezni a telibe fúrást, majd az átmérőt csigasüllyesztővel kell a kívánt méretre bővíteni. A csigasüllyesztőnek nincs csúcsa, az elején van egy 60°-os vágókúp, ezután következik a hengeres dolgozó rész, amelynek átmérője kb. 0,1 mm/100 mm-t csökken a szár felé. A szalag él emelkedési szöge 10-25°.
A kúpsüllyesztőket csúcsfuratok és kúpos csavarfejfészkek készítésére használják (1.75. ábra). A szabványos kúpos süllyesztők 45, 60, 75, 90 és 120° kúpnyílás szöggel készülő több élű szerszámok, előfúrt furatok bővítésére. Homlokszögük g = 0. 

             


                                                1.75. ábra

A csapos süllyesztőt (fejsüllyesztőt) hengeres csavarfejek fészkeinek a készítéséhez használják (1.76. ábra). Négyélű szerszám. A vezetőcsap a süllyesztés egytengelyűségét biztosítja a kisebb furattal. Készül kúpos kialakítású vezetőcsapos süllyesztő is süllyesztett fejű csavarok fészkei számára.
                
     

                                              1.76. ábra


 
Fúró rudak

Elterjedt furatbővítő szerszámok az egyélű furatkések és a változatos kivitelű fúró rudak, amelyeket főleg vízszintes fúró-maró műveken, de más szerszámgépeken is gyakran alkalmaznak. A fúró rudak állandó átmérőjű, vagy lépcsős furatok megmunkálására is alkalmasak. A készítendő furat a tűréstől függően a kések rögzítése, után állítása különböző szerkezeti megoldásokkal lehetséges. Durva méretpontosság esetén megfelel az egyszerű szorítású betétkés (1.77. ábra). Pontosabb késbeállításhoz beállító csavart és szorítócsavart alkalmaznak. Az 1.78. ábra lépcsős furatok előállítására alkalmas többkéses fúró rudat szemléltet. A kések egyszerű állítócsavarral után állíthatók. A furatok helyzetpontossága jobb, ha a fúró rudat az elején, a hátsó részén, vagy egyidejűleg mindkét végén fúróperselyben vezetik). Simító fúráshoz a pontos mérettartás érdekében kétélű betétkést használnak, amelyet ékkel rögzítenek a fúrórúd áttörésében. A kétélű betétkések éleinek a fúrórúd tengelyére szimmetrikusan kell elhelyezkedniük.

      

                                                 1.77. ábra

           


                                                 1.78. ábra


 
Dörzsárak

A dörzsárak gondos kezelést igénylő, befejező megmunkáló több élű szerszámok. Általában IT7 pontosságú, Ra = 0,8-3,2 mm átlagos érdességű a dörzsölt furat. Pontos élezésű szerszámmal, gondos munkával elérhető az IT6 pontosság is. Szükség esetén a dörzsölést két lépésben kell elvégezni, nagyoló és simító dörzsárral. A forgó főmozgást kézzel vagy géppel lehet biztosítani. Ennek megfelelően van kézi és gépi dörzsár. A dörzsár ún. önvezető szerszám. A vágókúp kis nyílásszöge miatt a sugárirányú erőkomponensek olyan nagyok, hogy a dörzsárat az elő furat tengelyvonalába kényszerítik beállni.
 A dörzsár mindig követi az elő furat irányát és helyzetét. Ezért szokás gépi dörzsöléskor a szerszámot csuklósan befogni a gépbe, hogy a dörzsár beállhasson az elő furat tengelyirányába.

A 1.79. ábrán kézi dörzsárak, a 1.80. ábrán gépi dörzsárak láthatók.

               


                                           1.79. ábra
                       

 

                                       1.80. ábra

A dörzsárak általános él geometriáját az 1.81. ábra szemlélteti. A dörzsárak dolgozó részének főbb elemei:
bekezdő kúp (45°) - bevezeti a szerszámot 
forgácsoló kúp - forgácsol 
vezető rész - méretet biztosít (kalibrál) 
hátsó kúp - a beszorulást akadályozza meg.

A forgácsoló kúpon a főél elhelyezési szöge:
kézi dörzsáron k = 30-40° 
rövidkúpos gépi dörzsáron k = 15-45° 
hosszúkúpos gépi dörzsáron k = 4-5°

A vezetőrészen 0,1-0,2 mm széles él szalagot képeznek ki, a forgácsoló kúpon nincs él szalag.
 
Fúrógépek

A fúrógépek megfelelően kialakított szerszámmal tömör anyagba végzett fúrásra, előfúrt, előöntött, előkovácsolt, vagy előlyukasztott furatok bővítésére, illetve alakos furatok megmunkálására alkalmasak egyedi és sorozatgyártásban. A fúrógépek jellemzője, hogy a forgácsoló mozgást (forgó mozgás) és az előtoló mozgást is a gép orsójába fogott szerszám végzi. Szerkezeti felépítésük szerint lehetnek egy- és többorsós fúrógépek, fúróművek és különleges fúrógépek.


 
 Asztali fúrógépek

Az asztali fúrógépek egyszerű szerkezeti felépítésű gépek, maximum 10-15 mm átmérőjű furatok készítéséhez alkalmasak kézi előtolással (1.82. ábra). A főhajtómű ékszíjtárcsás fokozathajtómű (3 vagy 4 fokozattal). Az egyes fokozatokat úgy lehet beállítani, hogy az ékszíjat a kívánt fordulatszámmal megfelelő átmérőjű tengelyrészre helyezik át. Mivel az előtolás kézi, mellékhajtómű nincs. Kézi előtoláskor az előtoló kar tengelyén lévő fogaskerék elfordul, és függőleges irányban elmozdítja az orsóhüvelyhez rögzített fogaslécet. Az előtoló kar elengedésekor a fúróorsót rugó vagy súlyterhelés viszi vissza eredeti helyzetébe. A munkadarabot közvetlenül az asztalra-, esetleg alátétre helyezve, vagy gépsatuba fogva fúrják. A fúrónyomatékot d < 10 mm esetén kézzel lehet ellensúlyozni. Lemezszerű darabokat a baleset elkerülése érdekében készülékbe kell befogni. Ugyanez vonatkozik a 10 mm-nél nagyobb átmérőjű fúratok fúrására is.

                         

                                             1.82. ábra


 
Állványos fúrógépek

Az állványos fúrógépek közepes és nagyobb méretű munkadarabok fúrására alkalmasak, 40-60 mm maximális furatátmérőig (1.83. ábra).
                      

                                             1.83. ábra

Az üreges alaplapban van a hütő-kenő folyadék. Az állvány négyzet keresztmetszetű üreges öntvény. Ebben helyezik el a főhajtóművet (Fh), a mellékhajtóművet (Mh), az orsóhüvelyt a fúróorsóval és az ellensúlyt. Az állvány mellső részén van a fecskefarok-alakú függőleges vezeték, ezen csúszik a konzolos kiképzésű asztal. Az asztal magassági irányban állítható és tetszés szerinti helyzetben rögzíthető. T-alakú hornyaiban rögzíthető a munkadarab vagy a készülék.

A főhajtómű fogaskerekes fokozathajtómű, amely a motortól kapott forgómozgást módosítja, és az orsóhüvelyen keresztül a főorsónak továbbítja. A mellékhajtómű ugyancsak fogaskerekes fokozathajtómű, amely a főhajtásról levezetett forgómozgást lelassítja, és a fogaslécen keresztül a fúróorsónak továbbítja. A legtöbb gépen furatmélység-határoló berendezés is van, amely a kívánt mélység elérésekor automatikusan kikapcsolja az előtolást.

 Oszlopos fúrógépek

Az oszlopos fúrógépeken közepes nagyságú munkadarabok fúrhatók max. 40 mm furatátmérőig. Szerkezeti felépítése gyakorlatilag megegyezik az állványos fúrógéppel (1.84. ábra). A gép állványa az oszlop, amely egy vastag falú cső. Ezen állítható függőleges irányban a konzolos asztal, amely a függőleges tengely körül elfordítható és tetszés szerinti helyzetben rögzíthető. A kör alakú asztal felfogólapja excentrikus a konzol furatába illeszkedő csaphoz képest, ami a munkadarab finomabb beállítását teszi lehetővé. Beállítás után az asztalt és a konzolt is rögzíteni kell. Az egyszerűbb és kisebb méretű oszlopos fúrógépek fő- és mellékhajtóműve ékszíjtárcsás fokozathajtómű, a nagyobb gépek fogaskerekes hajtásúak, Az oszlopos fúrógépek kisebb merevségűek mint az állványos kivitelűek.

                                
 
                                                   1.84. ábra


 
Sugárfúrógépek

A gépgyárakban leggyakrabban használt fúrógépek, amelyek közepes és nagyméretű munkadarabok furatainak az elkészítésére alkalmasak egyedi- és sorozatgyártásban (1.85. ábra).
    


                                               1.85. ábra

Az alaplapban van a hűtő-kenő folyadék. Felső részén hosszanti T-hornyok vannak az asztal, ill. a nagyméretű munkadarabok lefogásához. Az alaplapra csavarozzák az oszlopot, erre csapágyazzák a hüvelyt, amely a függőleges tengely körül elforgatható. A hüvelyhez illeszkedik a szántartó kar (konzol), amely magassági irányban külön emelőmotorral mozgatható. A konzol mellső részén csúszik a fúrószán, amely fogaskerék és fogasléc segítségével mozgatható, és tetszés szerinti helyzetben rögzíthető. A fúrószánba építik a fö- és mellékhajtóművet és az orsóhüvelyt a főorsóval. A hajtóművek fogaskerekes fokozathajtóművek. Minden sugárfúrógépen van furatmélység-beállító szerkezet is.
 
Vízszintes fúróművek

Az egyedi gépgyártás nélkülözhetetlen, egyetemes szerszámgépei a vízszintes fúróművek, mert velük több művelet végezhető egy időben, vagy egymás után dolgozó szerszámokkal. A leggyakrabban előforduló műveletek: fúrás, felfúrás, süllyesztés, dörzsárazás, furatesztergálás, beszúrás, oldalazás sík és alakos felületek, lépcsők és hornyok marása. Az elérhető pontosság század milliméteres nagyságrendű. A vízszintes fúróművek különösen alkalmasak nagyméretű gépalkatrészek megmunkálására. Szerkezeti felépítésüket tekintve állóoszlopos mozgóasztalú és mozgóoszlopos állóasztalú kivitelűek lehetnek. Sokoldalúbb és elterjedtebb az állóoszlopos fúrómű (1.86. ábra).

 


                                               1.86. ábra

Marás

A marás szabályosan több élű forgácsoló szerszámmal végzett megmunkáló eljárás. A forgó főmozgást mindig a marószerszám, az előtoló mellékmozgást vagy a munkadarab, vagy a szerszám végzi. A marásnak két alapeljárása van: palástmarás (a) és homlokmarás (b) (1.87. ábra).


 
                                               1.87. ábra


 
Palástarás

Palástmaráskor a forgácsoló főmozgást a szerszám, az előtoló mellékmozgást a munkadarab végzi. A marótengely párhuzamos a megmunkált felülettel. Palástmarással síkfelületek, hornyok és alakos felületek készíthetők. Pontossága nagyoláskor: IT11-13, simításkor: IT9-10. Az érdesség nagyoláskor: Ra = 25-100 mm, simításkor Ra = 6,3-12,5 mm.

A palástarás szerszámai

A palástmarók szabályos él geometriájú, több élű szerszámok. Hengeres testből és annak felületén elhelyezett annyi "esztergakésből" származtathatók, ahány foga van a marónak (1.88. ábra). Kemény anyagokhoz sűrű, lágyabb anyagokhoz ritkább fogú marókat alkalmaznak. Könnyűfémeket egészen ritkafogú maróval lehet megmunkálni.
                                   


                                           1.88. ábra

A palástmaró élei a marótest palástján a tengellyel párhuzamosan, vagy ferdén, csavarvonal szerint helyezkednek el, E szerint beszélünk egyenes élű és csavart élű (ferde fogazású) palástmarókról (1.89. ábra). Ezek a szerszámok főleg síkfelületek megmunkálására alkalmasak.

              

                                                   1.89. ábra

A fogárok és a 30°-os foghát két műveletben marással készül. A homloklapot és a hátlapot edzés után köszörülik, az előírt a és g szögek betartásával (1.90. ábra). 

                
 
                                               1.90. ábra
A szabványos palástmarók 40-150 mm átmérőhatárok között készülnek, és ferde élűek. Széles felületek (100-250 mm) marásához több palástmaróból álló összetett palástmarót alkalmaznak. A palástmarók lehetnek tömör vagy szerelt (lapkás) kivitelűek. Hornyok marásához tárcsamarókat használnak (1.91/a. ábra). A tárcsamarók (d = 40-180 mm) keskeny homlok palást marók, mindkét oldalukon vannak forgácsoló élek. Lehetnek egyenes és ferde élűek, tömör és szerelt (lapkás) kivitelűek. A kis átmérőjű tárcsamarókat száras kivitelben készítik. Az ilyen marót alakja miatt T-horonymarónak nevezik (b). Az idommarók hornyok, vezetékek, különféle fogárkok megmunkálására alkalmasak. Gyakran használt típusok ebből a csoportból a különféle szögmarók, amelyek lehetnek szimmetrikus (c), vagy aszimmetrikus kivitelűek. Keskeny tárcsamarónak tekinthetők a fűrésztárcsák (d = 25-315 mm), és a körfűrészek (d = 315-1250 mm) is               .      a)      
   
   
                                                            b)

 
 

                                           1.91. ábra

Az olyan idommarók fogait, amelyek szelvényének alkotója nem egyenes, hanem valamilyen görbe, nem marással, hanem ún. hátra esztergálással készítik. Ezek a hátraesztergált marók. Ha a marással készített idommarók élei elkopnak, és élezésre szorulnak, köszörüléskor legtöbbször megváltozik a szelvény alakja. A hátraesztergált marók ezt a hátrányt kiküszöbölik. Az ilyen marók többszöri után köszörülést követően is megtartják a szelvény eredeti alakját, csak, a maró átmérője csökken (1.92. ábra).
                      
   
  a)                                               b)
                                1.92. ábra

Hátraesztergáláskor a maró fogainak a szelvényét archimédeszi spirál szerint esztergálják hátra. Az ábra jelölései szerint h a hátraesztergálás mértéke, vagyis ennyit mozdul el sugárirányban az esztergakés, miközben a maró egy t fogosztásnyit elfordul.

A hátraesztergálás vázlatát az 1.93. ábrán mutatjuk be. A marót az eszterga tokmányába fogják, és egyenletes sebességgel forgatják, miközben az esztergakést sugárirányban (az esztergakés tengelyének irányában h-val) elmozdítják. Minden egyes fog megmunkálása után az esztergakést gyorsan vissza kell vinni kiinduló helyzetébe. Ezt a mozgást rúgó biztosítja. Az esztergakést forgácsolás közben egy vezérlőtárcsa húzza befelé, amely a maró egy fordulata alatt annyit fordul, ahány foga van a marónak.

          

                                                  1.93. ábra

A marószerszámok hát- és homlokfelületükön kopnak. Nagyon fontos, hogy a marókat időben újraélezzék, mert a túlkopott marófog könnyen kicsorbul. A csorbult, kitört fogú marót szabatosan újraélezni már nem lehet.

A palástmarók anyaga általában gyorsacél, ritkábban keményfém. Újabban a forrasztott lapkák helyett egyre gyakrabban váltólapkákat alkalmaznak.

A palástarás forgácsolási viszonyai

A palástmarásnak két fajtája van: ellenirányú marás és egyirányú marás (1.94. ábra).
          
 

                                            1.94. ábra

Ellenirányú maráskor az Ef komponens ellentétes értelmű vf-fel, ezért az asztalmozgatás játéka szempontjából nincs káros hatása. Az Ep komponens viszont a munkadarabot fel akarja emelni, ezért nem eléggé merev befogáskor a munkadarab rezgésbe jöhet. Belépéskor a szerszám éle megcsúszik a munkadarab felületén, mivel "nulla forgácsvastagság" mellett kezd forgácsolni. Ez az elcsúszás az él gyors kopását okozza.
Egyirányú maráskor az Ef komponens megegyező értelmű vf-fel, és a munkadarabot az asztalmozgatás játékának megfelelően előretolja. Így a következő fogra nagyobb terhelés jut, ami rezgések vagy fogtörés okozója lehet. Az Ep komponens a darabot az asztalra szorítja. Belépéskor a szerszám nem csúszik meg, ezért kevésbé kopik. Egyirányú marást csak játékmentes asztalmozgatás mellett lehet alkalmazni. Ilyenkor az anyagleválasztás sebessége 50-70 %-kal nagyobb, mint ellenirányú maráskor.
Palástmaráskor a leválasztott forgács vessző (kard, bajusz) alakú. Az erőszámításhoz - a forgács változó keresztmetszete miatt - a közepes forgácsvastagság ismerete szükséges.


 Homlokmarás

Homlokmaráskor a forgácsoló főmozgást a szerszám, az előtoló mozgást a munkadarab végzi. A maró tengelye merőleges a megmunkált felületre. Homlokmarással sík felületek készíthetők. Az elérhető pontosság nagyoláskor: IT10-12, az érdesség: Ra = 12,5-100 mm. Simításkor a pontosság: IT8-9, az érdesség: Ra = 3,2-12,5 mm. 

 

Oldal: Hideg alakitás II.
Gépészeti k ö t é s e k - © 2008 - 2024 - gepeszet.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat