Gépészeti k ö t é s e k

-"minden ami oldható és nem oldható"-

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

A homlokmarás szerszámai

A nagy teljesítményű homlokmarók - más szóval marófejek - betétkéses vagy betétlapkás kivitelűek. A betétkéses homlokmaró él geometriájának a vázlata az 1.95. ábrán látható. Az áttekintés megkönnyítése érdekében az ábrán csak egyetlen betétkést rajzoltunk meg. A szerszámsíkok és az él szögek értelmezése az egyélű szerszámok ismertetésekor leírtakkal azonos. A homlokmarók homlok élei rendszerint palástélben folytatódnak.

1.95. ábra

Nagy teljesítményű, korszerű, forrasztott kivitelű keményfém lapkás szerszámot mutat az 1.96/a. ábra. A b) ábrán egy váltólapkás homlokmaró metszete látható. Néhány jellemző szármarót szemléltet az 1.97. ábra. Egy nyolc betétkéses marófejét mutat az 1.98. ábra. A kések felerősítését csavarral behúzott ékkel oldják meg. Használatos még az önzáró lejtős ékkel, vagy kúpos szeggel való beerősítés sokféle változata is.
a)

b)

1.96. ábra

1.97. ábra



1.98 ábra

A homlokmarás forgácsolási viszonyai

A homlokmarás forgácsolási viszonyait az 1.99. ábra szemlélteti. A forgácskeresztmetszet a forgácsleválasztási ív mentén változó: legkisebb a belépés vagy kilépés helyén, legnagyobb a marótengely előtolás irányába eső szimmetriasíkjában. Itt jelentkezik az egy fogra eső előtolás (s1), ami a homlokmarás fontos forgácsolási jellemzője. Mivel homlokmaráskor a forgácskeresztmetszet változó, az erő- és teljesítményszámításhoz ismerni kell a közepes forgácsvastagságot.



1.99. ábra

Marógépek

A marógépek sík és alakos felületek, valamint ezek kombinációinak előállítására használhatók. Termelékenységük általában nagyobb, pontosságuk jobb, mint a hasonló feladatok ellátására szolgáló gyalugépeké, és bonyolultabb alakzatok készítésére is alkalmasak. A marószerszámok befogása és forgatása (főmozgás) a speciálisan kiképzett maróorsóval történik. A maróorsó helyzete vízszintes és függőleges lehet. A mellékmozgásokat általában a munkadarab végzi szánrendszerek segítségével. A mellékmozgások egyenes vonalú vagy forgómozgások lehetnek.

A marógépek a rajtuk végzendő feladatok szerint specializálódtak. Megkülönböztetünk konzolos, sík-, másoló, menet-, fogazó és különleges marógépeket, valamint maró egységeket. Ezeken belül tovább csoportosíthatók a gépek. A továbbiakban csak a legáltalánosabban elterjedt típusokkal foglalkozunk.

Egyetemes marógép

Az egyetemes marógép a konzolos marógépek csoportjába tartozik (1.100. ábra). A maróorsó vízszintes elhelyezésű. A maróorsóba befogott marótengely végét a gerendán elhelyezett állítható helyzetű orsócsapágy (bak) támasztja meg. A maróorsó rendszerint furatos, hogy a szerszám vagy a marótengely behúzó csavarja átfűzhető legyen. Csapágyazása általában görgős, de lehet osztatlan, kúpos kiképzésű siklócsapágy is.


1.100. ábra

Az állvány merev, üreges kiképzésű, benne helyezik el a többfokozatú maróorsó-hajtóművet (régi típusú gépeken az előtoló hajtóművet is). Az újabb gyártású egyetemes marógépek elötoló-hajtóművét a szánrendszerbe építik be. A konzol az állvány homloklapján lévő sík vezetéken csúszik, és a konzolemelő orsóval függőleges irányban mozgatható. A konzol felső részén kialakított vezetékben mozog az asztalt hordó keresztszán. A keresztszánon van a forgózsámoly, amely az asztalnak a függőleges tengely körüli ±30°-os elfordulását teszi lehetővé. Az asztal vagy hossz-szán ennek a vezetékén csúszik, így a munkadarab mindhárom koordináta irányában mozgatható. A konzol és a szánok megmunkálás közben a rezgések elkerülésére rögzíthetők, és szélső helyzetük ütközők (végállás kapcsoló) segítségével behatárolható, a vezetékeiken a kopás betétlécekkel után állítható.

Az asztal felső részét sík lapnak képezik ki, amelyen T-hornyok vannak a munkadarab vagy a készülékek (gépsatu, osztófej, szegnyereg stb.) felfogására. Az asztal mellső homloklapján található T-horony az ütközők vezetésére és felerősítésére szolgál.

Az egyetemes marógép függőleges tengelyű marófejjel is felszerelhető. Ilyenkor az eredeti maróorsó végére kúpkerék kerül, a függőleges fejet az állvány homlokvezetésére erősítik. A maróorsó ekkor függőleges, de a vízszintes tengely körül ±45°-ban dönthető is, és kézi előtolással tengelyével párhuzamosan mozgatható. Az ilyen marófej alkalmazásakor a gerendát hátra kell tolni.

A marógépeket mindig el kell látni bő folyadékszállítású hűtő-kenőrendszerrel és jó asztali világítással.

Vízszintes marógép

Az 1.101. ábra egy kétmotoros vízszintes marógép kinematikai vázlatát szemlélteti. Az M1 jelzésű motorról ékszíjhajtással tengelykapcsolón és fogaskerék-áttételen keresztül jut el a nyomaték a maróorsóra.

1.101. ábra

A mellékhajtómű független hajtású, vagyis nem függ a főorsó fordulatszámától. Ezt úgy érik el, hogy a mellékhajtást még a főorsó tengelykapcsolója előtt ágaztatják le az 1 jelű, ékszíjjal hajtott tengelyről. A mellékmozgások az M2 motorról is levehetők (gyorsjárattal) a 11 jelű tengelyre szerelt súrlódó tengelykapcsoló segítségével. Ha ezt bekapcsolják, akkor a 11 tengelyen lévő alsó kúpfogaskerék üresen forog, mert nincs felékelve a tengelyre.

A vízszintes marógép csak abban különbözik az egyetemes marógéptől, hogy az asztal elforgatását biztosító forgózsámoly nincs a gépen. Így spirális felületek (pl. csigafúró hornya) nem készíthetők. Ezen kívül nem lehet rájuk függőleges fejet sem felszerelni. Vízszintes marógépeket ma már nemigen gyártanak.

Függőleges marógép

A függőleges marógép is a konzolos marógépek csoportjába tartozik (1.102. ábra).


1.102. ábra

Felépítése gyakorlatilag megegyezik a függőleges fejjel felszerelt egyetemes maróéval, de a marófej sokkal merevebb szerkezetű. A függőleges marógépnek nincs forgózsámolya, így az asztala nem fordítható.

A szerszám és a munkadarab befogása

A marók befogásakor két szempontot kell figyelembe venni: egyrészt megfelelő legyen a futáspontosság, másrészt biztosítható legyen a nyomatékátadás. Ezt a maróorsók furatának meredek- vagy Morse-kúpos kiképzésével, és behúzó szár alkalmazásával oldják meg.

A palástmarókat általában marótengely segítségével fogják be, amely mindkét végén csapágyazott. A nyomaték átadása a retesz segítségével történik (1.103. ábra).


1.103. ábra1 marótengely, 2 közgyűrű, 3 maróorsó, 4 palástmaró, 5 orsócsapágy, 6 csapágytám (bak), 7 balmenetes szorítóanya, 8 behúzó szár, 9 forgató retesz, 10 retesz

A homlokmarókat marótüskével fogják be, amely lehetővé teszi a homlok élek munkáját (1.104. ábra).


1.104. ábra1 marótüske, 2 homlokmaró, 3 szorítócsavar, 4 maró közgyűrű, 5 forgató retesz, 6 főorsó, 7 retesz, 8 behúzó szár

A kisebb teljesítményű, 32 mm-nél kisebb átmérőjű hengeres szárú marókat maró-befogó fejbe fogják be (1.105. ábra).

1.105. ábra1 maróbefogó fej, 2 anya, 3 hasított szorítóhüvely, 4 marószerszám

A nyomaték átadása itt a hengeres felületen súrlódással történik, ezért az anyát nagy erővel kell megszorítani. Morse-kúpos főorsónál is behúzó szárat alkalmaznak.

A munkadarab helyzetének a pontos meghatározása és merev befogása maráskor is nagyon fontos feladat. Ehhez gyakran nem használnak külön készüléket, hanem a munkadarabot közvetlenül a gép asztalára fogják fel szorítóvasakkal. A helyzet-meghatározáshoz az asztal felületét és hornyait használhatják fel.

Kisebb munkadarabokat a gépasztalra szerelt gépsatuba lehet befogni (l. gyalugép gépsatuja). Körszimmetrikus felületszakaszok vagy előirt szöghelyzetű felületek marásakor alkalmazzák a körasztalt (1.106. ábra). A körasztal a ráerősített munkadarab függőleges tengely körüli forgatását és egyes szöghelyzetekben való rögzítését teszi lehetővé. A szögeket a szögskálán, vagy egyes típusoknál a forgatókerékre szerelt osztótárcsával lehet beállítani. A munkadarabok vízszintes tengely körüli forgatása, vagy előirt, pontos, szöghelyzeteinek beállítása osztófejjel történhet (pl. fogaskerekek, sokszög-keresztmetszetű darabok, spirálfelületek stb. marásakor).



1.106. ábra

Köszörülés

A köszörülés szabálytalan él geometriájú szerszámmal végzett forgácsolás, amellyel nagy pontosságú, sima, sőt tükrös felületeket lehet előállítani. A köszörülés főleg befejező megmunkálás, de néhány nagyteljesítményű köszörűgép alkalmas előkészítő vagy nagyoló műveletekhez is. Köszörüléssel nagyon sokféle felület megmunkálható (hengeres, sík, kúpos, alakos). Pontossága: IT6-7, az átlagos érdesség: Ra = 0,16-1,25 mm.

Köszörülési módszerek

Valamennyi köszörülési módszer alkalmazásakor a szerszám végzi a forgácsoló mozgást mintegy 30 m/s sebességgel. A nagy sebességű köszörülés tartománya: vs = 50-80 m/s, az ultrasebességűé 100-300 m/s. A munkadarab sebességét (vw) a q sebességhányadossal fejezzük ki. Általában

Előköszörüléskor a fogásvétel: a = 0,02-0,06 mm, készre köszörüléskor: a = 0,002-0,01 mm.

Oldal előtolásos palástköszörülés
Hosszú tengelyeket ezzel az eljárással köszörülnek (1.107. ábra). Fogásvétel lehet löketenként, kettőslöketenként. Előköszörüléskor az előtolás: s = (0,5...0,75) • Bs, készre köszörüléskor (simítás): s = (0,25...0,5) • Bs. Az utolsó néhány löketet fogásvétel nélkül szokás elvégezni.

1.107. ábra

Beszúró palástköszörülés
A módszer elve az 1.108. ábrán látható. Általában akkor alkalmazzák, ha l < Bs, ezért oldalelőtolás nincs, legfeljebb 1-3 mm-es oszcilláció. A szerszám vt beszúró sebességgel mozogva végzi a forgács leválasztását. Lépcsős tengelyek vállainak a köszörülése a b) ábra szerint végezhető el.



a)



b)
1.108. ábra

Csúcs nélküli köszörülés
A csúcs nélküli köszörülés lehet beszúró vagy áteresztő. A beszúró eljárás alkalmazásakor a támasztókorong nincs megdöntve. Az áteresztő módszerhez a támasztókorongot 2-6 fokkal megdöntik (1.109. ábra), így a munkadarab vf előtoló sebességgel halad a vezetősínen. Ezzel a módszerrel több méter hosszú rudak is köszörülhetők.

1.109. ábra

Furatköszörülés
Vékonyfalú munkadarab megmunkálásához (pl. gördülőcsapágy-gyűrűk) az ún. csúszó sarus eljárást használják (1.110. ábra). A munkadarab forgatását a vt kerületi sebességű mágneses támasztóharang végzi. A csúszó saru nélküli eljárás alkalmazásakor a munkadarabot mereven lehet befogni (pl. tokmányba). A köszörülést mindig előtolással végezzük. A vf előtoló sebességet a percenkénti kettőslöketek számával lehet beállítani.



1.110. ábra

Síkköszörülés
A síkköszörülés végezhető a köszörűkorong palástjával vagy homlokfelületével (1.111. ábra). A korongpalásttal végzett síkköszörülés (a) lassú, kis termelékenységű, de pontos módszer. Az előtolást (általában s = 0,8-1,5 mm/löket) az asztal minden lökete vagy kettőslökete után végzik, így biztosítható a teljes felület megmunkálása. A koronghomlokkal végzett síkköszörülés (b) nagy termelékenységű eljárás, mivel a korong átmérője nagyobb a munkadarab szélességénél. Minden löket vagy kettőslöket után lehet fogást venni, oldalirányú előtolás nincs. Kis teljesítményű gépeken a korong fazék alakú, nagy teljesítményű gépeken szegmensbetétes. Ma már gyártanak olyan nagy teljesítményű síkköszörű gépeket is (100-200 kW teljesítménnyel), amelyek a keményfém lapkás homlokmarásnak megfelelő anyagleválasztási sebességgel dolgoznak. Ilyen gépekkel a munkadarabok egy műveletben készre munkálhatók (intenzív síkköszörülés).

1.111. ábra

Köszörűgépek

Köszörüléskor a forgácsoló főmozgást (forgómozgás) a szerszám, míg az előtolás- és fogásmélység-irányú mellékmozgásokat a felület alakjától, a munkadarab méreteitől függően vagy a munkadarab, vagy a szerszám végzi.

Egyetemes palást köszörűgépek

Ezek a legsokoldalúbban használható köszörűgépek. A forgácsoló főmozgást a pontosan csapágyazott köszörűorsóra szerelt köszörűkorong végzi (1.112. ábra). A munkadarabot tokmányba, csúcsok közé, vagy patronba lehet befogni, amit külön hajtómű forgat. A tárgyorsó 3-6 fokozatban 25-750 1/min fordulatszámhatárok között forgatható.


1.112. ábra

Oldalirányú előtolással végzett köszörüléskor a gépasztal a munkadarabbal hosszirányú alternáló mozgást végez. Az asztal mozgatását általában hidraulikus rendszer biztosítja. A gépasztal mozgási úthosszát (a löketet) állítható ütközőkkel lehet szabályozni. Az asztalmozgatás sebességét a hidraulikus rendszer fojtószelepeivel lehet beállítani 66-166 m/s intervallumban.

Az egyetemes palást köszörűgépeken hengeres, kúpos, alakos külső-belső forgásfelületek és sík homlokfelületek köszörülhetők.

Csúcs nélküli köszörűgépek

Az ilyen típusú gépeken a munkadarab a köszörű- és a továbbító korong között helyezkedik el, alulról vezetősín (támasztóléc) vezeti, ill. támasztja meg. A darab a forgómozgást finom szemcsézet gumi- vagy bakelitkötésű továbbító korongról kapja súrlódó erőkapcsolat útján. A köszörűkorong kerületi sebessége 25-30 m/s, a továbbító korongé 0,16-1,16 m/s intervallumban állítható (1.113. ábra). A munkadarab a továbbító korong kerületi sebességét veszi fel, forgásiránya a köszörűkorongéval ellentétes, ezért a forgácsoló sebesség a köszörűkorong és a munkadarab kerületi sebességeinek különbségéből adódik.

1.113. ábra

A továbbító korong a köszörűkorong tengelyéhez viszonyítva a vízszintes síkban ferdére állítható. Áteresztő köszörüléskor így a munkadarab forgómozgása mellett tengely irányú előtolási sebességet kap. A fogásvételt a továbbító korong vagy a köszörűkorong végzi, értéke nagyoláskor 0,02-0,15 mm, simításkor 0,002-0,01 mm.

Furat köszörűgépek

A furat köszörűgépek szerkezeti felépítése hasonló az egyetemes palást köszörűgépekéhez (1.114. ábra). Ezek a gépek alkalmasak hengeres, kúpos és beszúró köszörüléssel lépcsős vagy alakos felületek megmunkálására is. Fazék alakú koronggal homlokfelületek is köszörülhetők.

1.114. ábra

A legújabb furat köszörűgépeket nagy fordulatszámú, pneumatikus vagy hidraulikus orsóhajtással gyártják. A kis átmérőjű furatok megmunkálásához kedvező (kb. 20 m/s) kerületi sebességet 30000-150000 1/min orsófordulattal lehet biztosítani. A munkadarabot tokmányba vagy patronba lehet felfogni.

Sík köszörűgépek

A korongpalásttal végzett köszörülésre alkalmas gép szerkezeti vázlatát szemlélteti az 1.115/a. ábra. Ilyen gépen akkor köszörülünk, ha a munkadarab deformálódását, káros felmelegedését biztosan el kell kerülni (pl. szerszámgyártáskor). Ez azért lehetséges, mert a korongpalásttal végzett köszörüléskor a kis érintkezési felület miatt kicsi lesz a forgácsoló erő, a forgácsoló teljesítmény és az ezzel arányos forgácsolási hő.

a)

b)

1.115. ábra

Koronghomlokkal végzett köszörüléskor nagy forgácsteljesítmény érhető el, de ezzel együtt nagyok az erő- és hőhatások. Ilyen köszörülésre alkalmas függőleges sík köszörűgép vázlatát mutatja a b) ábra.

A sík köszörűgépek kétféle asztallal készülnek: hosszasztallal és körasztallal. A hosszasztal egyenes vonalú, alternáló, a körasztal folyamatos körmozgást végez. A munkadarabot leggyakrabban egyenáramú elektromágnesekkel működtetett felfogó lap rögzíti az asztalhoz. Ezek a mágneses felfogó lapok gyors rögzítést tesznek lehetővé, és egyidejűleg több munkadarab felfogására is alkalmasak.

Köszörűszerszámok

A köszörűszerszámok külsőre korong alakú szabályos forgástestek, valójában szabálytalan él geometriájú, sokélű szerszámok, amelyek a forgácsolást nagy sebességű karcolással végzik. Néhány jellegzetes köszörűkorongot foglal össze az 1.116. ábra. A köszörűszerszámok legjellegzetesebb paraméterei: szemcseanyag, szemcsenagyság, kötőanyag, kötéskeménység, koncentrációs szerkezetszám (tömörség), alak és főméretek.

1.116. ábra

Hagyományos szemcseanyag a korund és a szilíciumkarbid, szuper kemény anyag a köbös bórnitrid és a gyémánt (elsősorban műgyémánt).

A korundnak sok változata van. A KA jelű pl. 99% Al2O3 tartalmú, ún. nemes elektro korund, amely edzett szerkezeti és ötvözött acélok köszörülésére való, de lágyacélokhoz is kiválóan alkalmas. A KB jelű 95% Al2O3 tartalmú normál korund csak lágyacélok köszörülésére alkalmas. A KR jelű rózsaszínű rubin-korund fogazatok és profilok köszörülésére kedvező, mert kevésbé kopik, mint az előzőek. A cirkon korund hőállósága kiváló. A pálca korund Al2O3 porból zsugorítással készül, amelyet bakelit kötőanyaggal fognak össze. A pálca korund nagy teljesítményű tisztítóköszörüléshez használható.

A szilíciumkarbid szemcse keményebb és élesebb, mint a korund. Az SC-jelű szürke szilíciumkarbid rideg anyagok (pl. öntöttvas, keménybronz), vagy nagyon lágy anyagok (rozsdamentes acél, színesfémek, gumi) köszörülésére alkalmas. Nagyon kemény acélok köszörüléséhez jól használható az SCZ jelű szilíciumkarbid.

A köbös bórnitrid (elbor, kubonit, borazon) edzett gyorsacélok és szerszámacélok megmunkálására alkalmas.

A műgyémánt keményfémek és egyéb nem vasfémek, valamint nagyon kemény más anyagok köszörüléséhez való szerszámanyag.

A szabálytalan alakú szemcséket (amelyek oktaéderre emlékeztetnek) aprítással készítik, majd szitálással osztályozzák. A köszörűszemcséket kötőanyag fogja össze megfelelő szilárdságú, forgácsolásra alkalmas szerszámmá. A leggyakoribb kötőanyagok: kerámia, műgyanta (bakelit), gumi, fém, vízüveg, magnézium, sellak.

A köszörűszerszámok keménységén azt az erőt értjük, amellyel a kötőanyag ellenáll a szemcséket kitördelő forgácsoló erőnek. Ez a keménység tehát nem azonos az abrazív szemcsék tényleges keménységével! A szerszám keménysége akkor ideális, ha a kötőanyag csak az éles szemcséket tartja fogva, az elkopott, életlen szemcséket pedig elengedi (önélezés). A keménységet a kötőanyag mennyiségének és minőségének a változtatásával lehet szabályozni. A keménységet a Norton-skála szerint jelölik 19 fokozatban (E-töl W-ig).
A köszörűkorongok jellemző tulajdonsága önélező képességük. Ennek ellenére a korongokat időnként fel kell újítani. Ezt a műveletet nevezik korongszabályozásnak. A korongszabályozást gyémánttal, gyémántceruzával és gyémántgörgővel végezhetik, nagyobb szemcsemennyiség eltávolításakor szabályozótárcsát alkalmaznak. A köszörűkorongok felerősítését leggyakrabban szorítóperemmel végzik. A szorítóperem alá mindig kartonlapot kell helyezni, így lehet biztosítani az egyenletes felfekvést. A szorító csavaranya menete olyan irányú legyen, hogy a korong forgása közben le ne csavarodhasson. A köszörűkorongokat üzembe helyezésük előtt mindig ki kell egyensúlyozni, mert az egyenlőtlen tömegeloszlás berezgéshez vagy a korong töréséhez vezethet.

Üregelés

Az üregelés olyan forgácsolási módszer, amelyben az egyenes vonalú főmozgást a szerszám végzi, az előtolást pedig az egymás után következő fogak lépcsőzetes növekedése biztosítja. Üregeléskor tehát nincs mellékmozgás (1.117. ábra). Az üregelés alkalmas mind belső (átmenő), mind külső felületek megmunkálására. Az üregelés előnye a nagy termelékenység, pontosság és jó felületi minőség. Ha belső üreget kell megmunkálni, akkor IT9 pontosságú furatból kell kiindulni, az elérhető pontosság IT6, a felületi érdesség Ra = 0,4...1,6 mm.



1.117. ábra

Az üregelés hátránya a nagy szerszámköltség, ezért egyedi gyártásban nem alkalmazzák, az üregelés a sorozatgyártás jellegzetes forgácsolási módszere.

Néhány nyomatékátvivő, üregelt belső és külső felületet mutat az 1.118. ábra.



1.118. ábra

Üregeléskor a szerszámot vagy átnyomják, vagy áthúzzák az előkészített furaton. Az üregelési módszerek elvét az 1.119. ábra szemlélteti.

1.119. ábra

Az üregelés szerszámai

Az üregelés szerszáma a húzótüske. Fő részei a 1.120. ábrán láthatók. A befogó részt az alakítás előtt átfűzik az előre elkészített furaton. A vezetőrész pontosan illeszkedik a furatba, tehát biztosítja a húzótüske központos helyzetét. A húzótüske egymás után növekvő fogai mind külön-külön választanak le forgácsot a furat falából. A fogak osztását úgy kell megválasztani, hogy egy időben 3-4 fog forgácsoljon. Ennél kevesebb alakító fog ugyanis nem biztosítja a tüske megfelelő vezetését, ennél több forgácsoló fog pedig nagyon megnövelné a húzóerőt.



1.120. ábra

A húzótüske méretezésekor az egyik legfontosabb feladat a forgácstér méreteinek helyes meghatározása, mert az alakítás közben (áthúzáskor) keletkezett forgácsnak - amit egyetlen fog választ le - el kell férnie a forgácstérben. Ha ez nincs biztosítva, akkor a tüske beszorul a furatba (1.121. ábra).

1.121. ábra

A nyomótüske annyiban különbözik a húzótüskétől, hogy sajtolással nyomják át a munkadarab furatán.

Üregelő gépek

A megmunkált felület elhelyezkedésétől függően az üregelő gépek lehetnek: belső, külső és különleges rendeltetésű üregelő gépek.

Belső üregelő gépek

Ezek a legelterjedtebb típusok, kizárólag belső üregek megmunkálására alkalmasak. Kialakításukat tekintve vízszintes és függőleges elrendezésűek lehetnek.



1.122. ábra

A vízszintes üregelő gép elvi vázlatát szemlélteti az 1.122. ábra. Az 1 jelű ház egyik oldalán van a 2 hidraulikus henger a 3 dugattyúval, továbbá a hajtómotor, a szivattyú és a kezelő elemek (14, 15, 16, 17). A dugattyúrúd vége a 4 szerszámbefogóhoz csatlakozik. Ebbe fogják be az 5 húzótüskét, amelyre előzőleg felfűzik a 6 munkadarabot. A hosszú tüskét a kihajlás megakadályozására alá kell támasztani. A 7 támasz a gépágy 8 konzolos részén lévő vezetékben csúszik. A munkadarab a gép házán kialakított 9 támasztóbak felfogó lapjára, vagy a síktárcsára erősített készülékre fekszik fel. A nagyobb munkadarabokat a magassági irányban állítható 10 asztalra lehet befogni (ilyenkor a konzolt le kell szerelni). A súrlódás csökkentésére, a keletkezett hő elvezetésére és a forgács eltávolítására bőséges hűtésről és jó kenésről kell gondoskodni. Ezt a 11 nagy térfogatú tartály és a 12 szivattyú biztosítja. A vízszintes üregelő gépek előnye a nagy lökethossz, tehát mély üregeket is meg lehet munkálni.

A függőleges üregelő gép elvi vázlatát mutatja az 1.123. ábra. Az 1 hidraulikus henger dugattyúrúdja mozgatja a 2 szánt, a rászerelt 3 szerszámbefogót, az abba befogott 4 húzótüskével együtt. Alaphelyzetben a húzótüske az 5 adogatón függ. A 6 munkadarab befogása után az adogató leereszti a húzótüskét, a szerszámbefogó önműködően zár és megfogja a tüskét. Ezután kezdődik a húzás, amelyet a löket végén egy ütköző automatikusan kikapcsol, majd a szán visszamegy eredeti helyzetébe. Az adogató megfogja a szerszámot, miközben a befogó automatikusan kiold és elengedi a tüskét.

1.123. ábra

Vannak olyan üregelő gépek is, amelyek alulról felfelé dolgoznak. A függőleges üregelő gépek előnye a vízszintes gépekkel szemben a kis helyszükséglet. Ezek a gépek könnyen kezelhetők, gyorsabb a kiszolgálás, a tüske nem hajlik ki. Hátrányuk a rövidebb lökethossz, amit úgy lehet csökkenteni, hogy egyidejűleg 2-3 szerszámot működtetnek párhuzamosan.

Külső üregelő gépek

A külső üregelő gépek felépítése hasonló a függőleges üregelő gépekhez . Külső üregeléskor (alakhúzáskor) a szerszám nem zárt térben dolgozik, hanem kívülről forgácsolja a megmunkálandó felületet, ezért mind a szerszám, mind a munkadarab befogása eltér a belső üregelő gépek befogási lehetőségeitől.

A munkadarabot mereven fogják fel a mozgatható asztalra. A forgácsolás felülről lefelé történik. A löket végén az asztal kissé eltávolodik a szerszámtól, így a visszamenetben a szerszám nem súrolja a munkadarabot. A forgácsvastagság nagyobb, a szerszám és a lökethossz rövidebb, mint belső üregeléskor, ezért nagy ráhagyás esetén több fogást is lehet venni a mozgó asztallal. A darabok csereidejének a csökkentésére eltolható vagy elfordítható asztalokat is alkalmaznak, így amíg az egyik oldalon forgácsolnak, addig a másik oldalon darabot cserélhetnek. A termelékenység növelésére két szerszámszános, két asztalos iker alakhúzó gépeket is építenek. Ezeken a szánok egymástól függetlenül is működtethetők

Az anyagban szereplő forgácsolási eljárások az alapelveket tükrözik, melyek a forgácsolás elméletének, és alapfogásainak elsajátításához szükséges.